A közönséges vízijácint egy Dél-Amerikában őshonos vízinövény, ami az 1900-as évek elején jelent meg először Afrikában, a tudósok korábban a világ legrosszabb vízi gyomjának nevezték, mivel eltorlaszolta a gátakat és folyókat, mára azonban kiderült, hogy ez lehet az ország legfőbb bioüzemanyag forrása. Az úszó növény ugyanis magas szén-nitrogén aránnyal rendelkezik, ami a vízijácintot egy rendkívül hatékony biomassza forrássá teszi.

2018-ban kísérleti jelleggel a kenyai Dunga településen, a Viktória tó mellett telepítésre került két Flexi T-REX típusú biogáz reaktor, amellyel vízijácint és egyéb szerves hulladékok keverékéből hasznos biogázt lehet előállítani, a visszamaradó talaj tápanyag-utánpótlásra alkalmas fermentált anyag mellett.

A projekt során vizsgálják, hogy a biogáz megfelelő alternatívát jelent-e a tűzifára és a faszén előállításra a kenyai vidéki közösségeknél. Megjegyzendő, a fa alapanyagok költsége az országban folyamatosan nő, a kitermelésre alkalmas területek csökkentésével, amely folyamatot a kenyai kormány is szigorúan szabályoz. A folyamat során előállított gázt többek között konyhákon, halszárítókhoz, illetve halfeldolgozók elektromos világításának biztosításához használják.

A Biogas International vezérigazgatója szerint a biogáz fermentorok és az abból felszabaduló gázt égetéssel hasznosító berendezések azonban megfizethetetlenek a közösségek számára – áruk 750 dollár (22 ezer forint) –, azonban az árak mérséklésével széles körben lehetne elterjeszteni, és így milliók életét változtatná meg az afrikai kontinensen, miközben csökkenne a környezetre gyakorolt negatív hatás is. Terveik szerint mintegy 50 ilyen biogáz fermentor kívánnak üzemeltetni Kenyában, amit a kenyai Biogas International vállalat telepít az AstraZeneca gyógyszergyárral és a Cambridge-i Egyetem Fenntarthatósági Intézetével közösen.

Forrás: origo.hu; theguardian.com